A 19. századi Tót falusi tanyák jellemzően faanyagból épültek, és általában egyszintesek voltak. A tanyákat általában mezőgazdasági munkákhoz használták, és ezek a helyek általában elszigetelten helyezkedtek el a településektől.
Az épületek alapja általában szilárd kőből épült, és a falakat általában fából készített gerendákból álló vázszerkezet alkotta. Az épületeket általában agyaggal kevert vályogtéglából építették, és a falakat kívülről meszeléssel, belülről pedig vályogvakolattal burkolták.
Az épületek tetőszerkezete általában két oldalra lejtett, cseréppel vagy zsindellyel fedett volt. Az ablakok szintén fából készültek, és általában egy szárnyúak voltak. Az ajtók fából készültek, és egyszerű díszítésekkel voltak ellátva.
A tanyákon általában nem voltak külön helyiségek, mint a falusi házaknál. Az épület közepén általában az állatok számára kialakított istálló volt, melyből nyíltak az egyéb helyiségek, mint a lakótér, a konyha és a kamra. Az állatok általában az istállóban voltak elhelyezve, és a háziállatokat a családok általában közösen tartották.
